Folytattuk utunkat a Nagy Lényhez. A bajbakerült Sioranok hazamentek és elmesélték a történteket. Nem vártuk meg a hálálkodást. Sietősen a kikötő felé vettük az irányt. A Ga-Nioni Nagy-sziget keleti partja ködös volt, de emiatt cseppet sem vesztett fényéből. A kikötőben két halász munkálkodott, hálóikat gubancolgatták egy kis levélcsónak társaságában. Planeoval megkérdeztük őket, hogy nem vinnének-e el Deina barlangjához. Az egyikük így felelt:

-Persze, szivesen elviszünk titeket! -Elárulnátok a neveteket?

-Vohlix vagyok, ő pedig Planeo.

-Én Spyke vagyok, ő pedig az ikertesóm Fricc. -Mint látom nem ide valósiak vagytok. -Jelentette ki Fricc barátságosan.

-Nem, mi a főkontinensről jöttünk! -Felelte Planeo.

-Te nem Le-Nioni vagy? -Kérdezte Spyke.

-De igen, csak tanul-okosodni voltam a Turagánál. -Válaszolta Planeo kissé zavarban.

-És te barátom? -Te nem tűnsz ide valósinak!

-Nem! -Én egy utazó vagyok! -Válaszoltam a valóságot kissé leleplezve.

Beszálltunk a csónakba és kihajóztunk. Spyke és Fricc izgatott volt. Tudták, hogy nagy kalandban lesz részük. Közeledtünk a Nagy Lény barlangjához.

-Nem ajánlatos most zavarni, délidő van, ilyenkor pihen. - Jelentette ki Fricc.

-De be kell mennünk, fontos! -Válaszoltam.

-Akkor veletek tartunk!

A barlang bejáratáhozérve csodás látvány fogadott. Mindenünnen csak cseppkövek lógtak alá, csillogtak, szinte hívogattak. A bejáratot két  vízesés szegélyezte. Maga volt a paradicsom. Bemerészkedtünk. Az aulába érve tátva maradt a szánk. A csodálat szóval nem is lehet kifejezni annyira gyönyörű volt. A terem közepén lebegett Deina. Fennséges volt, a víz körülvette, nem ő maga volt a víz. Mindkét tenyerén egy-egy buborékhalom forgott, szeme pedig csillogott és fénylett, mint a víztükör.

-Ó nemes hölgy, nem akarunk zavarni, hoztunk néhány látogatót! -Szólalt meg Spyke.

Deina nyugodt hangján megszólalt:

-Köszöntelek benneteket kis hősök! -Minek köszönhetem látogatásotok?

-Fennséged, csak az utunkat és a végzetünket szeretnénk kifürkészni, tudnunk kell kik vagyunk és miért élünk!

A Nagy Lény fennségesen és mosolyogva válaszolt:

-Te és a társaid tisztességesek és egyenesek vagytok, lelketek jóravaló és igazságos. -Ti vagytok az utolsó reménye ennek a világnak. -A jóslatban meg vagyon írva, hogy egykoron eljő a sötétség és megpróbál elvenni mindent, ami kedves számotokra. -Bennetek lakozik az erő. -Egy szikra, ami majd ha eljön az ideje lángra lobban. -Egyetlen tárgy segíthet benneteket: egy Toa kőből faragott maszk a Kanohi Karu a törődés Nagy maszkja. -Segítségével azok lehettek, aminek a végzet szánt benneteket, de be feledjétek, csak akkor vagytok méltóak, ha ti is törődni akartok másokkal és a világotokkal és hitetek soha nem fogy el. -Bennetek van a csepp, amiből egykoron óceán lesz. -Menj Vohlix és teljesítsd be sorsod, és ti hárman segítsétek őt bármerre is járjon, mert az egység hatalom. -Ég veletek! -A Nagy szellem kegyes és megsegít majd utatokon! -Ennek a világnak olyan hősölre van szüksége, mint amilyenek ti vagytok!

Deina megnyitotta a végzetünkhöz vezető kaput. Tudta, hogy nagy dolgokra vagyunk rendeltetve, de még mi sem hittük el. Felemelkedett és egy nagy fénycsóvát maga után hagyva eltűnt. Tudtuk, hogy meg kell találnunk a Kanohi Karut és fel kell készülnünk a valaha volt legnagyobb veszélyre...

Nuparu 2009.08.20