Egy csapás vezetett a Sötét hold erdeje felé. Kis tisztások és csermelyek vették körül az utat. Gyönyörűen csillogott minden, semmi sem utalt a közelgő sötétségre, amivel szembe kellett néznünk.

-Te Vohlix, téged nem ráz ki a hűvös-hideg ettől a helytől?-Szólított meg Planeo.

-De igen, én is félek!- Válaszoltam.

Az első kopár fák közé érve hangokat hallottunk a körülöttünk lévő bozótosból. Aztán egy kis szürkeség tűnt fel a bokrok között. Könnyen kivehető lett volna, mivel nem volt a bokron egy levél sem, de mégsem láttuk a sötétség miatt. A fény alig hatolt be ebbe a rengetegbe. Elértünk a táborhoz. Egy szürkés kék Toa szerű lény bújt meg a tűz mellett. Egy Kanohi Volitakot viselt, körülötte egy Spinax horda pihent.  Két példány egy Rahi lábszáron vitázott, a harmadik egy fa tövében pihent és a Rahi kezét rágcsálta. Még vagy 8 pihent a tűz körül a vezérük parancsára  várva. A vezér egy testesebb példány volt egy lánccal a nyakában. Három ketrec...nem, nem is ketrec sokkal inkább három kalitka pihent egy hatalmas fának támasztva, benne a barátainkkal. Nem tudtuk mit tegyünk, alkudjunk az idegennel, vagy szöktessük meg a társainkkat. Vonakodva, de a szöktetés mellett döntöttünk. Odalopakodtunk a ketrecekhez, és elkezdtük kikötözni a tartóköteleket. Már majdnem végeztünk az első kalitkával, amikor észrevettem, hogy valami, vagy valaki nyomon követi minden lépésünket. Az a szürke alak lehet.-Gondoltam magamban. Egy perccel később erős csattanásra lettem figyelmes. Az idgen alak ostorával ránkeresztette a fenevadjait. Elkaptak. Egy fához kötöztek minket. A Toa szerű lény fölém hajolt és a szemembe nézett.

Mit képzelsz magadról Sioran? -Mit teszel? -Csak nem a pénzforrásomtól akarsz megszabadítani?

-Hogy lehet, hogy egy Toa ilyen kapzsi és önző? -Meredtem rá magabiztosan. -Hősnek kéne lenned, nem egy zsarnoknak!- Ordítottam az arcába.

-Honnét tudtad, hogy Toa vagyok? -Ki vagy te? - MIt képzelsz, hogy beszélsz velem? -Te csak egy Sioran vagy! -MIért jöttél az erdőmbe? -Ez az én világom, aki ide téved megbűnhődik! -Kis pénzért visszakaphatod őket.

-Egy ilyen alak mint te valaha Toa volt? -És vajon milyen Toa lehettél...

-Toa Murenot senki sem sértegetheti! -Igenis jó Toa voltam, vigyáztam és segítettem a Sioranokat, amíg el nem árultak. -Kihasználtak azok a nyamvadékok. -Elküldtek, mert megmentettem egy Turagát, aki korábban a testvérem volt, de feláldozta az erejét egy...

-Egy?

-Egy gyilkost, egy sötét vadászt mentett meg. -Én meg őt mentettem meg egy falka Spinaxtól. -Azóta én vagyok a vezérük. -A Sioranok azt hitték a Turagára, hogy valami gonosz szerzet és száműzték a bolygónkról. -Soha többé nem láttam, addig a napig...

-Milyen napig?

-Amíg meg nem találtam a holttestét a tengerparton. -Egy Síoran lándzsa ölte meg. -Engem a csatlósának hittek és elkergettek.

-Én megértelek, de akkor sem teheted ezt ennyi ártatlannal! -Nem bánthatod őket mások bűnéért. -Engedd el őket, hisz nem ártottak neked!

A hatalmas harcos szeméből egy könnycsepp csordult ki. Soha nem láttam még ilyet soha azelőtt és azóta sem. Elporladt a kő, amit a szívén viselt egy mázsás teherként. Elengette a Sioranokat, majd elfutott a Spinaxokkal együttl. Az erdő lombozata ekkor megnyílt. A fény lavinaként áradt szét. A fák és a bokrok új hajtásokat és rügyeket növesztettek, a levelek és a kék virágok mindent elborítottak. A sötétség erdeje immár a fény erdejévé vált. Soha többé nem láttam Murenot. Biztosan valahol, egy távoli szigeten pihen. Boldogan a Spinaxok társaságában...

Nuparu 2009.08.19