Az egyik nap utazók érkeztek Tren Krom szigetére. Éppen hínárt szedni voltam a tengerparton. A bozótosban követtem őket. Egy szedett vetett társaság volt élükön egy bika szerű titánnal. Egész a barlangik meneteltek. Kerestek valamit. Tren krom a 'mesterem' nem fogadta szivélyesen a látogatókat, csapdába ejtette őket. A vezetőjük Mata Nui Rendjének képviselőjének adta ki magát. Valami Brutaka nevű egyén volt.  De ekkor hirtelen felkaptam a fejem. Egy rákszerű lény megtámadta Tren Kromot. Persze ő nem hagyta magát, és egy harmadik szemmel elporlasztotta. Ekkor bele akart nézni Brutaka elméjébe, de nem ment neki, a vezért védelmezte a maszkja. Ekkor az egyik segédje elméjébe nézve Tren Krom elborzadt. Én csöndben és hidegen vártam, mi fog történni. A bölcs óriás elképedt. Borzalmas dolgokat láthatott, ha ezek a történésem őt is hideggé, rémültté tették. Megijedt. Elengette az idegeneket a csapdából és valami ilyesmit mondott:

-Menjetek, ez a világ már nem az a világ, ami egykoron volt, a sötétség és a cselszövés irányítja. -Nem büntetlek meg benneteket, mert ebben a világban élnetek és harcolnotok nagyobb büntetés, mint amivel én valaha megróhatnálak titeket.-Menjetek látni sem akarlak titeket!

Az idegenek elmentek. Bár az elméjükben dolgozott a félelem. Követtem őket. Azt hittem tehetnek valami azért, hogy elmehessek a hazámba. Nem így lett. Visszautaztak oda, ahonnét jöttek. Szomorúan visszaindultam a barlang felé. De már sosem láttam többé. Egy furcsa Rahi repült felém. Karmai közt egy maszkot tartott. A maszot leejtette a földre egy fa tövébe. Csak óvatosan közelítettem meg. Sugárzott mint egy reaktor. Megérintettem. Vonakodva, de felvettem a földről. Ebben a pillanatban rásütött a nap egy sugara és a maszk fénye mindent elborított. A fénye engem is elvakított. Olyan érzésem támadt mintha szétesnék. A maszk a részecskéimet egy távoli dimenzióba küldte. A maszk eltűnt, de én.... Én már megint eltévedtem. Egy bolygón voltam amire hat hold vigyázott. Minden hold egy-egy régió volt. A tűz, víz, levegő, kő, föld és a jég holdjai. A körülöttem elterülő bozótos megmozdult. Egy zöld alak egy másik Sioran lépett elő.

-Te meg mi-kicsoda vagy?-Kérdezte

Tágranyílt szemekkel válaszoltam neki:

-Vo..vo...vohlix!

-Hehehe...-Az enyém-nevem Planeo.-Egy levegő Sioran vagyok.-Hát te?

-Én?-Azt hiszem én egy tűz Sioran vagyok.

-Na ha már így egymás-találtuk egymást, akkor gyere velem.

-Hová viszel?-Hisz nem is ismersz.

-Elviszlek a Turagához, meg a hőseink templomához.

-Nem egy Toa templomba?

-Toa?-Hehehe....-Itt már rég nem volt Toa.- Idegenek.-Milyen butaságokat beszélsz-fecsegsz barátom?

Rádöbbentem, hogy ez egy teljesen más világ, messze a Matoranoktól és a kúltúrájuktól. De ez a nyelv. Ahogy az újdonsült barátom beszélt. Mintha egy Le-Matoran lett volna.

-Na mivan?-Most nem követsz-jövel utánam?

-De.-Feleltem kíváncsian.

És elindultunk az új vagy a régi, életem kezdete felé...

Nuparu 2009.08.03