Sz�let�sem napj�r�l csak k�d�s eml�keim vannak. Egy k�s�rleti asztalon fek�dtem. L�tsz�lag nem volt ott m�s csak egy �res �veg kapszula �s egy furcsa, s�t�t alak. Se az arc�t, se a teste t�bbi r�sz�t nem l�ttam. Egy s�t�t k�d vette k�r�l. Mintha z�ldes-feket�s f�st sz�llt volna a fejembe. K�rben�ztem a teremben. Vagy 10-20 ugyanolyan kapszula hevert mellettem mint az eny�m volt, de ezekben furcsa Rahi szer� l�nyek lebegtek z�ldess�rga folyad�kban. A kapszul�m felirata a k�vetkez� volt: ' Sioran 114.123 '. Nem tudtam mit jelentett a felirat, de nem is volt id�m r�j�nni. A s�t�t figura fel�m fordult, karmaiban egy hatalmas t�vel �s rekedt, torz hangj�n azt mondta:

- Most elm�sz egy olyan helyre, ahov� m�g a legb�trabb l�nyek �s h�s�k sem mer�szkednek.

V�gigfutott a h�tamon a hideg. Mintha egy vill�m csapott volna kereszt�l rajta. Minden els�t�t�lt. A torz hang nyugodtan suttogott mellettem, de nem �rtettem, hogy mit mondd. Enyhe f�jdalmat �reztem, majd elvesztettem az eszm�letem.

A k�vetkez� eml�kem az, hogy kidobnak egy szigetre. Hom�lyos l�t�sommal k�r�ln�ztem. A szigetet d�s n�v�nyzet bor�totta. Minden jel arra utalt, hogy nem volt ott rajtam k�v�l senki. Nem tudtam ki vagyok �s nem tudtam mi�rt vagyok itt. A k�vetkez� pillanatban este lett. Enyhe narancss�rg�s pisl�kol�s simogatta meg a v�llam, majd a szigetet elnyelte a s�t�ts�g. M�g k�ba voltam egy kicsit, de meg akartam tudni, hogy mi c�lb�l ker�ltem ide. A parton egy penna �s n�h�ny pergamen fek�dt mellettem, elhat�roztam, hogy �letem minden fontos esem�ny�t meg�rom. Elindultam a dzsungel kesze-kusza �sv�nyein. A vil�g�t� bog�r rahik vezettek utamon. Mindenf�le fura zaj sz�r�d�tt ki a boz�tosb�l.

- �gy t�nik az �jszakai rahik k�v�ncsiak az �j j�vev�nyre.-Mormoltam magamban

Sz�p tiszta este volt �s �n �beren figyeltem a csillagok f�ny�t. Mihejst reggel lett egy nagy p�lmalev�l t�v�ben �brettem. Nagyot ny�jt�ztam �s folytattam utamat. N�h�ny Gukko mad�r suhant el felettem a v�ltoz�s szel�vel a h�tuk m�g�tt. Egy nagy barlanghoz �rtem. A barlangot nem �rizte senki �s semmi, �gyhogy gondoltam bemegyek. A barlangban egy cs�f, ijeszt�, �reges l�ny pihent. Megsz�l�tott. A borzalom �s f�lelem lett �rr� rajtam.

- 23-as, 23-as te vagy az?

Ijedt hangon r�ki�ltottam, ami el�sz�r az eszembe jutott.

- ����....�n nem!....�n, �n Vohlix vagyok!

Nem tudtam, hogy ez a sz� mit jelent �s azt sem, hogy mi�rt mondtam ezt. �gy t�nt a sorsom nem ker�lhetem el... Az undor�t� l�ny ebben a pillanatban hangos nevet�sben t�rt ki. Szinte beleremegett a barlang.

- Hahaha! -Azt hiszed engem �t tudsz verni? -123-as! -�n mindenek felett �llok, csak a Nagy Szellem ismeri utamat! -Ord�tott r�m mogorv�n.

Sz�rny� k�lseje miatt teljesen kifordultam magamb�l, de �sszeszedtem magam (�s persze adott egy kis biztons�g�rzetet az a t�ny, hogy tudta ki vagyok). Betess�kelt a barlang m�ly�re. A falakat mindenf�le furcsa �r�s bor�totta. A f�nyt pedig kis vil�g�t� rahibogarak szolg�ltatt�k. Igen azok a rahibogarak, akik az �n utamat is megvil�g�tott�k. A sz�rny le�lt �s mes�lni kezdett. Meglep�dtem, hisz nem ismerem �t, de � ismer engem. Mindezek ellen�re mindent, amit fontosnak tartott elmes�lt nekem. Mes�iben Nagy L�nyekr�l, h�s To�kr�l, Testv�ris�gekr�l �s Sz�vets�gekr�l hadob�lt, �s nem utols�sorban Matoran �s m�s Univerzumokr�l. V�gezet�l eml�t�st tett a Nagy Szellemr�l Mata Nuir�l is. Minden, ami m�s sz�m�ra titok volt, el�ttem nyitott k�nyv, b�r az�rt nem mondott el mindent.

�vekig hallgattam a t�rt�neteit �s b�lcsess�ge megd�bbentett. Ennyi id� eltelt�vel vonakodva ugyan, de megk�rdeztem, hogy kicsoda � maga. Nem mondott m�st csak ennyit:

-Tren Krom.

Oly hatalmas �s fens�ges n�v volt, ugyanakkor nagyonis primit�ven csengett. Furdalt a k�v�ncsis�g. Tudtam, ha ennyi mindent tud m�sok �s a saj�t vil�g�r�l, akkor tal�n tudja, hogy ki vagyok. Megk�rdeztem. V�lasz�ban melegs�g �s nyugalom p�rosult.

-Egy j�l siker�lt k�s�rlet.-Mormogta g�nyosan. -Te egy Sioran vagy a Matoranok rokonfaja, akiket a tud�s megszerz�s�re teny�sztettek ki. -Te vagy a 114.123. Sioran.- A te haz�d egy t�voli Univerzum a Ny-i csillagokban. -Te vagy a kiv�lasztott!

Nem �rtettem. Ha ott a haz�m akkor mit keresek itt, �s mi�rt lenn�k kiv�lasztott? El akartam menni innen. Ak�rmennyire is vonzott ez a vil�g �s Tren Krom hatalmass�ga. Honv�gyam volt. Itt sz�lettem, de nem ide tartoztam.

Sajnos nem volt lehet�s�gem elmenni. M�g nem. Csak �ltem, tanultam �s v�rtam, hogy sorsom beteljesedjen...

Nuparu, 2009.08.01