A maszkokon keresztül pedig a gonosz Makuta irányította őket, aki a földalatti Mangaia barlangban lakozik. Makuta szétterjesztette árnyékait a szigeten, és a Matoranok nem tudták megállítani a Rahik tombolását, amik megrongálta falvaikat. De minden megváltozott, amikor a toák megérkeztek a szigetre. Mindegyik Toa egy elementál mestere volt, azzal a céllal hogy megóvják a lakosokat és otthonukat. Tahu, a tűz Toája, eljutott Ta-Koroba, míg Gali megóvta a vízi Ga-Korot, Pohatu Po-Koro sivatagjára figyelt, Onua védte a földalatti Onu-Korot, Lewa felügyelte Le-Koro erdőit, és Kopaka Ko-Korot, a hó birodalmát.

 

 

Miután összegyűltek az Ihu hegy lejtőjén, Kini-Nui templománál, Turaga Vakama, Ta-Koro vezetője elmagyarázta a Toáknak, hogy össze kell gyűjteniük az erő maszkjait, hogy szembe tudjanak szállni Makuta teremtményeivel. Bár páran együtt akartak maradni, végül külön indultak a Kanohik keresésére. Ahogy egy Toa összegyűjtött hat maszkot, az összeforrt egy arany maszkká, és kaptak egy darabot a Makoki kövekből, ami megnyitja az utat Makuta barlangjába. De Makuta nem hagyta magát: fertőzött Rahik serege gyűlt össze a Kini-Nuinál, hogy visszatartsa a Toákat hogy lejussanak. De Takua és társasága védte a bejáratot, így a Toák leereszkedhettek. A végső őrzők, a Manasok elleni üzközetre a Toák egyesültek. Két Toa Kaita (Akamai - bátorság szelleme, Wairuha - bölcsesség szelleme) jött létre, akik bátorságukat és bölcsességüket használva legyőzték a Manasokat és beléptek Makuta barlangjába.

 

 

Nem tudták fenntartani egységüket ilyen közel a gonoszhoz, ezért ismét szétoszlottak a hat Toává. A Toák készen álltak bármire - vagyis így hitték. Egy alacsony alak lépett előre az árnyakból: egy sebhelyes, fertőzött Matoran szólította meg a Toákat, kigúnyolva őket. De az árnyak mestere hamarosan megváltoztatta megjelenését elemek forgatagává, sötét indákkal csapkodva a Toák felé. Egyedül a Toák képtelenek voltak megállítani, de mikor egyesítették elementális erejüket, Makuta visszavonult, míg utolsú szavai visszhangzottak a teremben: "Nem tudsz elpusztítani, mert semmi vagyok". A Toaák győztek! A harc nem volt láttatlan: Takua, újabb kalandot keresve, és Gali figyelmeztetésére, követte a Toákat, hogy btanúja legyen az eseményeknek. Miután a Toákat a felszínre teleportálták, Takua belépett egy másik barlangba, és felfedezet egy újabb veszélyt. Hatalmas falak, zölden világító körkörös mintával, és ahogy közelebb ért, valami kirobbant az egyik körből. Takua csak addig maradt, míg a szemét megpillantotta üldözőjének, aztán a felszínre menekült. Makuta bosszút állt: a Bohrok raj felébredt!